suck my type

Egy hosszú eltűnés után visszatértem. Túl sok minden változott az elmúlt egy évben, de ezekről bármit is mesélni már felesleges. A dolgok mindig változnak, akár ha az emberek nem is.
Azóta viszont nagyon sok meló halmozódott rám, arculati könyvek, logók, kiadványok.. no meg a piros betűs diploma. Sokat agyaltam, hogy mit is készítsek, mi legyen az amivel reprezentálni tudom önmagam illetve azt amit tanultam.. mi az ami még helyénvaló egy képzőművészeti egyetemen mint diplomamunka.
Eleinte egy szakácskönyvet terveztem, inkább cukrász könyvet. Az is poén lett volna ha azokból készül valami könyv amit a kollégiumba képessek vagyunk egy másnaposság során összehozni. Nem is olyan rég találtam egy videót youtube-on ami pont ezt a jellegű főzést mutatja be..Regular Ordinary Swedish Meal Time Érdemes megnézni. Aszem én is így fogok legközelebb a karácsonyra készülni. :D
Ezután nagyon gondolkoztam egy gyermek mesekönyvön, saját illusztrációkkal. A plusz, itt az lett volna hogy a saját mondanivalómat úgy illesztem be, a "művészi kontextusba", hogy ne csak egy könyv legyen... hooogy a egy elmúlt időről kezdek mesélni. Amikor a elmentem világot látni (csak egy szó Hamburger) és ez hogy változtatott meg.
De mint már mondtam, sajnos semmi sem örök és dolgok változnak. Persze a mesekönyvet nem vetettem még el csak a későbbiekben más történetet fogok választani.


Visszatérve a kis ábrándozásokból és álomvilágból a puszta realitásba.. ki is gondolta volna, hogy mi lesz a diploma munkám: egyértelműen betű. Irónikus módon az esztétika dolgozatom meg a kultúra és tömegkultúra hatásáról az írásunkra és maga kézírás eltűnéséről szólt. :D
Hamburgban töltött rövid időnek köszönhetően kicsit megismertem a betűtervezést, a kalligráfiát. Illetve az experimentális tipográfiával is játszhattunk. Amikor a betű elveszti funkcióját és képet alkot.
Ekkor vezettek be a 3D-be is. Bár továbbra is kicsit túlzásnak tartom amit olykor sokan csinálnak, alkotnak valamit amit telebombáznak fotosopp filterrel, vagy 3Ds effektel, vagy amikor egy logót 20 színből és 8 betűből csinálnak. Sajnos a képmutogató tömegkultúrának (milyen szép szóúú :)) köszönhetően már a csapból is ez folyik. Tulajdonképpen mindig csak önmagunkat másoljuk. "Azért csinálom ezt, mert ez kell" mottóval. Így az alkotás már nem nevezhető műnek, mert már csak egy termék, amit fogyasztunk.
Kérdés: Ami sorozatgyártásba készül és csak azért csináljuk, hogy megvegyék az művészet?
 
Nos visszatérve megint a szárazt tervezőgrafikára és maga a betűre.
Anno a 3ds betűt csupán önfejűségből csináltam, amikor a mester azt mondta, hogy "nem lehet körcikkekből betüt csinálni".. Persze én erre azt mondtam mindenből lehet betűt csinálni. És csak ezt akartam bebizonyítani. Persze azt azért meg kell hagyni egy I betűt nehéz körcikkekből megoldani.. megoldás: csalni kell. Egyébként csalásoknak köszönhetjük hogy ilyen az ábécénk mint ami mindennap használunk. Gondoljuk az U-ra ami a Római V-ből alakult ki.. vagy az J-re ami az I-nek a unokája lett. Ha a betűtervezés terén megtanultam valamit akkor az ez.
Egy betűtípus akkor micsoda. Műalkotás vagy fogyasztási cikk? Nehéz eldönteni, az alkotó ugyan önmagát is bele viszi a munkájába akárcsak egy logóba vagy egy festménybe. A felhasználása viszont mégis földhöz köti és ha megveszik az "alkotást", bármit csinálhatnak vele és a betű már csak egy eszközzé válik.
Mindenesetre hiszek, azaz reménykedek abban hogy a tervezőgrafika még maradhat illetve lehet megint művészet. De ez csak az én véleményem, és csatám a szélmalmok ellen.
Elkezdtem tervezni Hamburgba egy betűtípust amit a kalligráfiából akartam levezetni egy vágott modern talpnélküli betűre. Úgy gondolom, hogy egy grafikusnak egy igazán megeröltető munka ha tervez egy saját betűtípust. Saját ízlés és arányérzék szerint egy olyan betű készletet hoz létre ami a sajátja.. és arról nem is beszélve ha meg is veszik.